Valahol az Erzsébetváros mélyén, az Izabella utca, a Hutyra Ferenc utca és az Alsó erdősor találkozásánál van egy kis háromszög, egy tér, vagyis inkább csak teresedés. Az egyirányú Alsó erdősor és a kicsit forgalmasabb Izabella utca által közrezárt terecske olyan pici, hogy még nevet sem kapott. Három öreg hársfa áll rajta, néhány pad, kőasztalok és egy bronz kutyaszobor, ami után a helyet legtöbben egyszerűen csak „Kutyás tér”-nek hívják. Maugsch Gyula Figyelő kutyája 1938-ban készült, és eredetileg a János kórház kertjét őrizte, ám 1945-ben átkerült jelenlegi helyére és azóta az Állatorvosi Egyetem felé tekint a Hutyra Ferenc utcán keresztül. A téren működik szolárium, kozmetika, kerékpáros futárszolgálat, szakboltok, egy zártkörű motoros klub és egy kifőzde, a 26 éve működő Kívánság Étkezde, mely kockás terítőivel, széles körű törzsközönségével, egyedi hangulatával műfajának egyik legkülönlegesebb képviselője a városban.
A teret három éve az önkormányzat felújította és a közeli Hevesi Sándor térhez hasonlóan magasított, bokros felületekkel szabdalta részekre, mintha az lett volna a cél, hogy ne maradjon burkolt felület és az emberek ne tudják a közteret arra használni, amire kell: találkozásra, beszélgetésre, időtöltésre, a mindennapi élet részeként. Ebből az apró térből ráadásul kétszáz négyzetmétert kerítéssel leválasztottak és esténként bezárják, állítólag a hangos esti térhasználók miatt. A környéken lakók egy része szerint azonban a tér kerítés nélkül jobb volt. Most este csönd van, cserébe viszont a hely alkalmatlanná vált még a legelemibb köztéri funkcióra is, a közlekedésre: nem lehet átmenni a terecskén, csak megkerülni. A „ketrecbe” pedig nagyon ritkán mennek be az emberek, néha egy-egy idős néni napozik a szobor melletti padon, egy hajléktalan társaság kártyázik vagy esténként a közeli Állatorvosi Egyetem felől idetéved néhány diák és megisznak egy sört az asztaloknál.
Ha ez a tér egy másik országban lenne, biztosan kávézók asztalaival és emberekkel lenne tele, mert a léptéke, a kis autósforgalom és a fák egy klasszikus mediterrán kávézóterasz hangulatát adják. A legegyszerűbb a kerítés eltávolítása lehetne, de bármilyen kis átalakítás jelentősen javítaná a tér és a környék hangulatát, élhetőségét. És mindez a kis lépték miatt megvalósíthatónak tűnik akár a közösségi tervezés módszerével is: az önkormányzat, az érintett lakóközösség és a környékbeli kiskereskedelmi szereplők bevonásával. A „Kutyás tér” számára a lehetőséget az jelenti, hogy a mostani helyzetnél igazából bármi jobb lenne.
Soltész Noémi
www.nanavizio.hu
